Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

A JCV-ellenanyag szerostátuszának változása való életből származó adatok alapján

Relapszus, rebound aktivitás

A neuritis optica új diagnosztikai kritériumai

A jelenleg is zajló, globális, multicentrikus, 5 éves, IV. fázisú Plegridy Megfigyeléses Program (PMP) relapszáló sclerosis multiplexes betegek valós környezetben végzett peginterferon béta-1a kezelésének biztonságossági és hatékonysági adatait gyűjti össze.

A szerzők olyan betegek MR-felvételeit hasonlították össze, akik hosszabb időközönként, illetve a hagyományos módon kapták a natalizumabot, utána pedig a teljes natalizumabcsoport képeit vetették össze az injekciós platformterápiákkal kezeltekével.

Az SM epidemiológiai adatait tekintve a betegség prevalenciája magasabb nőkben, mint férfiakban, ennek a különbségnek a magyarázata ismeretlen, feltehetően genetikai és hormonális tényezőkhöz kötött. A várandósság ideje alatt csökken a relapszusok előfordulása, az azonban nem tisztázott, hogy a terhesség milyen befolyással van az SM betegség kialakulására.

A fázis II. FENopta klinikai vizsgálatban jó eredményeket mutatott relapszáló SM kezelésében az új BTK-gátló fenebrutinib.

Az új adatok szerint az ibudilast progresszív sclerosis multiplexben szenvedő betegekben jelentős jótékony hatással van a lassan kialakuló léziókra (SEL).